2007. június 5., kedd

Emlékezzünk!

TRIANON POKLA

TRIANON 1920. június 4.

Örökségként nem csak olyan dolgokat kap egy család vagy akár egy egész nemzet, amire büszke lehet, ami a javát szolgálja. Megörökölhet olyan helyzetet is, amely véglegesen megnehezíti életüket, generációkat tesz tönkre, megtöri a valaha büszke nemzet önbecsülését, megnyújtja azt a szenvedést, amelyet a győztesek az „örökség" kihirdetésekor okoztak. Magyarországnak, a magyar nemzetnek ez a trianoni béke, amelyet a Párizs melletti Versailles Petit-Trianon palotájában 1920. június 4-én írtak alá a szövetséges és társult hatalmak.

A békediktátum percében 1920. június 4-én megkondultak Magyarország harangjai. Az üzletek bezártak, csakúgy, mint az iskolák és az egyetemek, a közlekedés tíz percre leállt Az ország gyászba öltözött, fekete lobogók, drapériák lengtek mindenütt A korabeli újságok szerint a magyar nemzet kétórás harangzúgással temette múltját és jövőjét Együtt gyászolt együtt könnyezett a magyar nemzet. Ezt kaptuk örökségként azért, hogy több ízben is Európa védelmében ontotta vérét a magyarság, hogy hűségével lehetővé tette a később ítéletet mondó nagyhatalmak töretlen fejlődését. Hogy a közismerten nagylelkű magyarság több esetben nemcsak a saját érdekeit nézte, hanem ezen felül emelkedve, Európa keresztény kultúrája védelmében indult hadba, nem értékelte senki. Megtette ezt 1956-ban is, amikor először roppantotta meg a legyőzhetetlennek hitt szovjet nagyhatalmat, miközben a nyugati államok cserben hagyták. Mondják, hogy a legszörnyűbb emberi érzés a hála. Nem is gyakorolták a magyarsággal szemben soha, a rossz lelkiismeret újabb és újabb csapást mért a Kárpát-medence magyarságára.

Mit örököltünk Trianonban? Egy megcsonkított, alig életképes országot A földrajzi értelemben csodálatosan egységes Kárpát-medence szerves összetartozását erőszakkal megtörték, folyóit hegyeit útjait, vasútjait egy tollvonással elvágták, még egyes falvak területén is átvezették az újdonsült határokat A történelemi Magyarországtól elvették területének 71,5 százalékát, lakosságának 63,5 százaléka pedig az újonnan alakult környező országokhoz került 1920-ban a 7 986 875 lakosú Magyarország népeinek 89,6 százaléka magyar anyanyelvű volt. Elveszítette megmunkálható földterületeinek 61,4, erdőinek 88,0, vasútvonalainak 62,1, ipari üzemeinek 55,7, közútjainak 64,5 százalékát, valamint teljes arany-, ezüst-, réz- és sótermelését. Az elcsatolt területeken élő több mint 13 millió lakosból a néprajzi határok figyelmen kívül hagyása következtében 3,5 millió volt a magyar, akiken átlépett a határ. Az első világháború győztesei a legyőzöttek közül Magyarországot büntették a legszigorúbban. Ilyen mértékű csonkítás még nem fordult elő a történelem folyamán „békeszerződés" néven. Olyan területeket vettek el, amelyek több mint ezer éven át a történelmi Magyarországhoz tartoztak, így nemcsak a magyar nemzet kialakult szállásterületének nemzeti és törté­nelmi egységét szüntették meg egy tollvonással, hanem azt a földrajzi-gazdasági egységet is, amely évszázadok alatt alakult ki a Kárpát-medencében. A győztesek baklövése által eltűnt Európa közepéről az a hatalom, amely védelmet nyújtott mind a keletről, mind a nyugatról jövő terjeszkedéssel szemben. Ugyanakkor azok az utódállamok, amelyek a háborúban nem vitézkedtek vagy részt sem vettek, győztes államokként szerepeltek a versailles-i ítélőbírák előtt.

A magyar békeküldöttség 1920. január 6-án Apponyi Albert gróf vezetésével érkezett Párizsba. Apponyi a területi kérdések eldöntéséhez népszavazás elrendelését kérte, álláspontja ezzel kapcsolatban ma is helytálló. A békeértekezlet győztes hatalmait a következő személyek képviselték: Angliát Lloyd George miniszterelnök, Franciaországot Clemenceau miniszterelnök, az Amerikai Egyesült Államokat Wilson elnök, Olaszországot Orlando miniszterelnök. Wilson nem kívánta megszüntetni az Osztrák-Magyar Monarchiát, csak megkísérelte volna átalakítani. Lloyd George a legtöbb kérdésben egyetértet Clemenceau-val, Orlando pedig nem sok vizet zavart. Wilson beteg volt, ezért hazautazott Washingtonba, az USA később külön békeszerződést kötött több országgal is. Így amikor a békeértekezlet megnyílt, már csak a magyargyűlölő Clemenceau diktált, és vezetésével gyakorlatilag tönkre tették Európát Beépítették a békeparancsba azt a „casus bellit", amely alapján kitört a második világháború, és következményeit ma is nyögjük.

Churchill „egyetemes hatású tragédiának” tartotta a békekötést Lloyd George, az egyik békediktátor később kijelentette, hogy „minden bizonyíték, mellyel egyes szövetségeseink elláttak bennünket, hazugságon alapult és hamisítvány volt, úgyhogy mi hamisítás alapján döntöttünk...”

Már nyolc évtizede szenvedjük a trianoni örökség „hozadékát”, évtizedekig pedig még fájdalmunkról sem lehetett beszélni. Nemzetrészeink magyarságuk okán másodrendű állampolgárok, a nemzeti kisebbségek jogainak elismertetési szándéka mellett a gyakorlati megvalósítással a győztesek sohasem törődtek. Mindezt tetézte a jelenleg regnáló Gyurcsány-kormány, amikor különböző hazugságokkal rászedte a magyarság egy részét hogy 2004. december 5-én tagadja meg testvéreit. Ez olyan sebet ütött a magyarság lelkén, hogy felért egy újabb Trianonnal.

Hankó Ildikó
Demokrata 2007. május.31.


Nincsenek megjegyzések: