Forrás: http://lakjonjol.hu/cikk/fogyasztas-energetika/940-a-titokzatos-u-ertek
A címben szereplő kifejezésre havonta átlagosan 2900 keresés érkezik a google rendszerbe (google keyword-tool szerint), ami kétszerese a „hőszigetelő üveg”-nek. Ez a tény azt igazolja, hogy a kifejezést már nem csak a társadalom egy szűk szakmai rétege ismeri: sok építtető jár utána az általa vásárolni kívánt szerkezetek épületfizikai paramétereinek. És ez jó. Főleg ezeknek a tudatos vásárlóknak szól az alábbi cikk.
Mi a hőátbocsátási tényező?
Aki ablakcserét tervez, a kiszemelt nyílászáró legfontosabb tulajdonságaként az U-értékkel találkozik. Aki építkezne, vagy csak energiacímkét készíttetne, szintén ezzel a kifejezéssel találkozik elsőként. Sokan sejtik, hogy a szigeteléssel kapcsolatos fogalom az U-érték, de kevesen tudják, pontosan mit jelent.
A hőátbocsátás hőközlés. A szilárd épületszerkezeten keresztül hő áramlik a melegebb közeg felől a hidegebb közegbe. (Ez a melegebb közeg a hazai klíma értelmezésében természetesen a téli belső teret jelenti. A méretezés során ez egészen pontosan 20 ºC-ot, míg a külső levegő esetében -15 ºC-ot jelent.)
A hőátbocsátási tényező teljesebb megértéséhez szükséges egy másik fogalom – a hővezetési tényező – megismerése. A hővezetési tényező annak a fokmérője, hogy milyen mértékben áramlik át a hő az adott anyagon, meghatározott idő leforgása alatt. Általánosságban elmondható az, hogy a nagyobb sűrűségű anyagok jobb hővezetők (nagyobb a hővezetési tényezőjük), azaz rosszabb hőszigetelők, a kisebb sűrűségűek pedig jó hőszigetelők (kisebb a hővezetési tényezőjük).
A hővezetési tényező jele: λ (lambda)
A hővezetési tényező mértékegysége: W/mK (azaz: Watt/méter*Kelvin)
A hőátbocsátási tényező azt jellemzi, hogy egységnyi felületen keresztül egységnyi hőmérsékletváltozás hatására hány Watt hőáram halad át. Minél alacsonyabb ez az érték, annál jobban hőszigetel a szerkezet.
A hőátbocsátási tényező jele: U – régebben kis k-betűvel jelezték, ezért előfordulhat, hogy egyes termékismertetőkben még mindig ezzel a formájával találkozhatunk.
A hőátbocsátási tényező mértékegysége: W/m²K (azaz: Watt/négyzetméter*Kelvin)
Nagyon fontos megérteni a két fogalom közötti különbséget: míg a hővezetési tényező egy adott építőanyag (tégla, hőszigetelés, beton stb.) jellemzője, addig a hőátbocsátási tényező egy konkrét – adott vastagságokkal rendelkező, akár több rétegből összetett – épületszerkezet fokmérője.
A hőátbocsátási tényező számításának módszere
Falszerkezeteink csak a legritkább esetben homogén jellegűek (pl. vályogfal), a hőátbocsátási tényező számítása az összetett falszerkezeteknél válik komplexebb feladattá. A mai magyar szabályozás értelmében szinte mindig szükséges hőszigetelés beépítése, ezért az épülő falszerkezet általában többrétegű.
A megoldóképlet:
ahol
α – hőátadási tényező, konstans értékek i-belső=8, e-külső=24
λ – az egyes rétegrendek anyagának hővezetési tényezője
d – az egyes rétegek vastagsága
Lássunk egy egyszerű példát, amely egy külső hőszigetelt falszerkezet metszetét ábrázolja:
A jobboldali oszlopot összeadva és annak reciprokát véve a végeredmény:
U = 0.28 W/m²K
A fenti számítást természetesen érdemes szoftverrel vagy egy erre a célra készített excel-táblázattal készíteni.
A képlet nevezőjéből látszik, hogy egy adott szerkezet U-értékét kétféleképpen csökkenthetjük: az egyes rétegek vastagságának növelésével, illetve az anyag hővezetési tényezőjének csökkentésével.
Hiedelmek és tévhitek a hőátbocsátási tényezővel kapcsolatban
Az kevés, hogy házunk szerkezeteinek hőátbocsátási tényezője megfelel a hatályos jogszabályi előírásoknak. A 7/2006. (V.24.) TNM rendelet (az épületek energetikai jellemzőinek meghatározásáról) három követelményérték teljesülését írja elő:
rendelkezik 1. - az egyes szerkezetek (padló, fal, tető stb.) hőátbocsátási tényezőinek maximumáról; 2. - az épület fajlagos hőveszteségtényezőjéről, ami az egyes szerkezeteken túlmenően a ház tagoltságának függvénye; 3. – az épület összesített energetikai jellemzőjéről, ami már az egész házat és a beépített épületgépészeti rendszert jellemzi. Erről szól az energetikai előírások szigorodását is tárgyaló írásunk.
Nyílászárók esetében fontos, hogy ne csak az üveg U-értékét vizsgáljuk. A keret és a tok minden esetben lerontja az üveg teljesítményét.
Téglafalak esetében leginkább az egyes téglaelemek laboratóriumban mért hővezetési tényezőjét adják meg, amely a beépítés során használt habarcs miatt lényegesen nagyobb, mint a valóságban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése