Titkos kutatás kölcsönpénzből Magyarországon: jöhet a világhír

Forrás: m1 Híradó/MTI | 2011. december 19. hétfő 19:48 |

A professzor azt állítja, hogy megakadályozható a felnőttkori cukorbetegség kialakulása, illetve akár gyógyítható is.

Milliókon segíthet egy pécsi professzor felfedezése, aki megfejtette a 2-es típusú cukorbetegség egyik kiváltó okát. Titokban és szinte csak saját pénzből végezte a kutatásokat. Kollégái évekig nem akartak hinni a professzornak, aki a hétvégéit is a klinikán töltötte. Nyolcévnyi kutatás után most azt állítja, hogy megakadályozható a felnőttkori cukorbetegség kialakulása, illetve akár gyógyítható is. Egy ilyen készítmény kifejlesztése és gyártása azonban több százmillió dollárba kerülhet.

Mostoha körülmények

Wittmann István 8 éves kutatás után rájött, hogy cukorbetegség miatt a sejt nem érzékeli az inzulint, így nem kezdi el a cukrot felvenni a vérből. Mostoha körülmények között született meg a nagy felfedezés. Éjt nappallá téve dolgozott laborjában.

A klinika laborjában kizárólag PhD hallgatókkal és a közvetlen beosztottakkal dolgoztak. Ezt követően látszódtak az eredmények, amelyek beigazolták a feltételezéseket - mondta az m1 Híradónak Wittmann István professzor.

Aztán ahogy jöttek az eredmények, egyre többen csatlakoztak, mígnem egy csapat összeállt. Sőt, végül némi pénzt is sikerült szerezni. A szabadalmat a napokban adták be. Ha elfogadják, akkor pár éven belül megkezdődhet a készítmények kifejlesztése és gyártása. Ez viszont - becslések szerint - akár több száz millió dollárba is kerülhet. A gyógyszer, ha beválik, csak a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedőknek segíthet.

2-es típusú cukorbetegség

A 2-es típusú cukorbetegség kialakulásában több tényező is szerepet játszik. Az alapja leggyakrabban az, hogy a szervezet által termelt inzulin nem tudja megfelelő mértékben kifejteni vércukorszint-csökkentő hatását. Ez általában a harminc év feletti, arra hajlamos és nem megfelelő életmódot folytató embereknél alakul ki, de az elhízott gyermekek körében is egyre gyakoribb.

Aki ebben a betegségben szenved, kevésbé érzékeny a cukor sejtekbe való bejutását szabályozó hormon, az inzulin iránt. A szervezet termel ugyan inzulint, de nem elegendőt ahhoz, hogy ez a normális vércukorszintet biztosítani tudja. Ezért szükségük lehet gyógyszeres kezelésre, egyes esetekben inzulinra is. A pécsi kutatók arra jöttek rá, hogy a problémát az egyik aminosav végleges módosulása okozza.

A felfedezés magában hordozza a kezelhetőség lehetőségét is. Ha a pécsi egyetem ezzel kapcsolatos és a napokban benyújtott szabadalmát megadják, néhány éven belül olyan gyógyszerek és táplálékkiegészítők állhatnak a betegek rendelkezésére, amelyekkel megállíthatják állapotuk romlását.

Még nincs szó kezelésről

Wittmann István megjegyezte: feltételezik, hogy gyógyszeres kezeléssel, táplálékkiegészítőkkel "kiűzhető" a kóros aminosav, vagy csökkenthetők beépülési esélyei, ezáltal javulhat a betegek inzulinérzéketlensége. Azt gondolják ugyanis, hogy ez történik az áttörési jelenség során is: kéthetes intenzív inzulinkezeléssel csökkentik a kóros aminosav képződését.

"A napokban beadott szabadalom az inzulinérzéketlenség, vagy hormonrezisztencia kialakulásáról szól. Itt még nincs szó kezelésről.

Ha a szabadalmat megadják, és elegendő anyagi forrás áll rendelkezésére, folytatódhatnak az elméleti kutatások, és csak ezután jöhetnek a humán kísérletek. Hosszú évekre van szükség, amíg az új gyógyszerek és táplálékkiegészítők a mindennapos gyakorlatban alkalmazhatókká válnak" - mondta a klinika vezetője.

Magyarországon egymillió cukorbeteg él és ugyanennyien vannak a betegséget megelőző állapotban. Utóbbiak közül sokan nem vizsgáltatják ki magukat. A pécsi kutatók felfedezése nemcsak a cukorbetegség, hanem anyagcsere-problémák, a magas vérnyomás, a szív- és érrendszeri betegségek kezelésében és a rákgyógyításban is segíthet.

Forrás link: http://www.hirado.hu/Hirek/2011/12/19/19/Titkos_kutatas_kolcsonpenzbol_Magyarorszagon_johet_a_vilaghir.aspx

A csecsemők korán megtanulják, kiben bízhatnak

Újabb cikk az indexről illetve az MTI-tól. Íme:
MTI
2011. december 7., szerda 16:40

A csecsemők korán megtanulják, hogy ki vezeti félre őket, és az újabb trükközési kísérleteknél nem hagyják magukat becsapni - figyelték meg kanadai kutatók.

A csecsemők szokásosan lemásolják a hangokat, arckifejezéseket és akciókat, amelyeket megfigyelnek, ám a montreali Concordia Egyetem kutatói úgy találták, hogy ha egy felnőtt becsapja őket, azt a személyt nem követik tovább. Az Infant Behavior and Development című szakfolyóiratban közzétett megállapítások alátámasztják azokat a korábbi megfigyeléseket, hogy a csecsemők különbséget tudnak tenni megbízható és megbízhatatlan információforrások között.

Diane Poulin-Dubois, a tanulmány egyik szerzője elmondta: a csecsemők a nagyobb gyerekekhez hasonlóan nyomon követik, hogy a velük kapcsolatba lépő egyén pontos vagy pontatlan, és a későbbi tanulási folyamatban felhasználják ezt az információt. Kifejezetten úgy választanak, hogy nem tanulnak olyasvalakitől, akit megbízhatatlannak ismertek meg.

A tesztben 13-16 hónapos babák vettek részt, akik előtt a kísérlet vezetője belenézett egy dobozba, és úgy tett, mintha abban valami nagyon érdekeset talált volna. A teszt megtervezői arra voltak kíváncsiak, hogy a gyerekek követik-e a példáját, megnézik-e, hogy a dobozban játék van vagy üres.

A következő feladatban ugyanazok a felnőttek a kezük helyett a fejükkel kapcsoltak fel egy billenőkapcsolós lámpát, és azt figyelték, hogy a babák követik-e tettüket. Kiderült, hogy az első tesztben megbízhatatlannak bizonyult kísérletvezetőket csak a babák 34 százaléka követte a második próba során, míg a megbízhatónak nyilvánított vezetőket a 61 százalékuk.

Erkölcsök és szabályok: hiteles minta kell a gyereknek

Az alábbi cikk a Dívány.hu internetes magazinba íródott.
2011.11.10. 14:27 - Cziglán Karolina, pszichológus

     Azok a szülők, akik büszkék arra, hogy minden helyzetben becsületesen járnak el, követik a szabályokat, rendszerint csemetéiktől is ugyanezt várják. Igen ám, de nem mindegy, hogy mikor.

Az erkölcsi érés ugyanúgy hosszú folyamat, ahogy nem egyik napról a másikra nő ötvennéhány centiről száznyolcvanra a poronty.  A legtöbb szülő ösztönösen érzi, nem szabad nagyon haragudnia négy-öt éves csemetéjére, aki éjszaka leette a marcipánt a másnapra szánt torta tetejéről, ám ha a kamasz tenné ugyanezt, lenne miért aggódni. A pszichológusok lelkesen kutatták, hogyan, milyen fázisokban és tempóban alakul ki az erkölcsiség. Arra jutottak, hogy a nevelés mellett az ún. kognitív érés, amit hétköznapi szavakkal talán értelmi fejlődésnek is nevezhetnénk, szorosan összefügg a moralitás kialakulásával.

Okos enged

     Mondhatjuk erre ellenérvként, hogy a felnőtt világban egyáltalán nem jellemző, hogy az okos emberek jobbak lennének. Így igaz, de szükséges bizonyos alapvető logikai összefüggések megértése ahhoz, hogy a társas világot igazságosan tudja megítélni az ember.

A kisgyermek öt-hat éves kora körül kezdi megérteni a szabályok mibenlétét. Ahogy Mérei Ferenc fogalmaz, a négy-öt éves gyermek számára még nincsenek szabályok, csak szabályosság. Erre a szülő felkaphatja a fejét, akinek csemetéje nagyon is jól tudta már három évesen is, hogy baj lesz belőle, ha még egy lapot kitép a könyvből, noha anya határozottan rászólt: nem szabad. Ez azonban az adott helyzetnek szól, a poronty érzékeli a mi hangulatunkat, rezdüléseinket, azt, hogy valami nem stimmel, és ez bizony összefügg azzal, amit ő művel. Azonban még nem alkotnak ezek a tiltások koherens rendszert a fejében, amire megbízhatóan emlékszik távollétünkben is.

Szabályok itt és ott

     Ezt az időszakot ezért a pszichológia, talán kicsit szigorúan is, premorális kornak nevezi.  Az öt-hat éves kor drámai változást hoz ebben. Ebben az időszakban tudnak már szabályjátékokat játszani a csemeték, és ahogy megtapasztalják a tilos és szabad rendszerét, első körben kissé mereven kezdik alkalmazni azt.

A kutatók játszó gyermekeket figyelve azt tapasztalták, hogy nagyjából nyolc-tíz éves korig (egyéni érés szerint) úgy gondolkodnak a csemeték, hogy a szabályok kőbe vannak vésve, mintha azokat valami megkérdőjelezhetetlen hatalom adta volna. Nem nyitottak arra, hogy adott helyzetben közös megállapodás szerint meg lehetne ezeket változtatni. Ha pedig olyan kérdéssel találkoznak, hogy ki a rosszabb gyerek, aki véletlenül tett valami nagy kárt, például szándékán kívül összetört egy értékes vázát, vagy az, aki szándékosan okozott kisebb kárt, például elcsent egy ötforintost, a következmények alapján ítélik meg a rosszaság mértékét. A szándék és motiváció figyelembe vétele ebben az életkorban még nem működik automatikusan.

Ez természetesen nem jelenti, hogy az öt-kilenc éves gyerek mindig betartja a szabályokat, hiszen az önuralom is olyan készség, amit lassan tanul meg az ember. De a gondolkodásra ez a fajta, fekete-fehér logika jellemző.

A felnőttek is hibáznak

     Körülbelül nyolc-tíz éves korban kezdik a gyermekek figyelembe venni a szándékot is, és árnyaltabban megítélni az erkölcsi kérdéseket. Ezzel párhuzamosan már azt is értik, a szabályok közös döntés alapján hozott törvények, amik együttesen akár meg is változtathatók. Ám ennek árnyalódása még kamaszkorban is bőven tart.

Egy kutató, Kohlberg szerint a felnőtt emberek kevesebb, mint tíz százaléka képes egy tettet egyszerre látni a közös megállapodáson alapuló társadalmi, és az általa elfogadott magasabb, elvi törvények szerint. Példájában egy férfi viselkedését kell megítélni, aki gyógyszer lop beteg feleségének, mivel azt nem tudná megvenni. Kohlberg nem is azt figyelte, hogy a tettel egyet értenek-e a vizsgálati alanyok, hanem érvelésük minőségét. Az említett alacsony arány azokra vonatkozik, akik egyszerre vették figyelembe, hogy a jogi-társadalmi szabályok szerint vétkezett az illető, az egyetemes etikai normák szerint viszont helyesen cselekedett.

A felsorolt fejlődési szakaszok részben általánosak, éppen azért, mert a belénk kódolt értelmi nyiladozással együtt járnak. De hogy pontosan meddig is jutunk, és gyorsabban vagy lassabban tesszük-e meg az utat, nagyban múlik azon, milyen környezetben élünk: felhívják-e figyelmünket mások szándékaira, belső indíttatásaira, adnak-e nekünk hiteles mintát, amire biztonságosan támaszkodhatunk.

Cziglán Karolina, pszichológus