Fohász a szépen terített asztalnál

by Gábor Muray on Friday, 24 December 2010 at 10:26

Rohály Gábor nemzetközi borakadémikussal az ünnepi együttlét lényegéről és önmagunk megtiszteléséről
Rúgom a havat lefelé a Kissvábhegyen, interjúra indulok. Az ünnep apropóján látszólag profán dologról, az asztalról fogunk beszélgetni, s míg a Pasaréti útig érek, képek villannak fel. Veszekedő családokról, a magány kalodájába zárt elváltakról, csalódottakról. Képek az ünnepi együttlét idilljéről. A választ keresem magamban arra, hogy mi is az ünnep. Rohály Gábor aztán ajtót nyit, hogy a segítségemre siessen: a legegyszerűbb megközelítésben ünnep az, amikor az emberek mást csinálnak, mint egyébként. S hogy csinálják? – együtt.

Adventi este, megtisztelő karácsonyi vendégségben a magyar borértés apostolánál. Ülünk a szalonban, jár a falióra, „mereng a pohár víz, hallgat a naptár”, mondhatnám Radnótival. Rohály Gábor tölt, és a hárslevelű felett megpróbáljuk megfejteni, mitől szép a karácsonyi asztal szertartástana.

ⓒ Hegedűs Márta

– Nem mindegy, hogy a karácsony csak közeleg, vagy készülünk is rá – kezd bele a köztársasági érdemrend lovagkeresztjével frissen kitüntetett, idén hetvenöt éves nemzetközi borakadémikus, nekünk, Borkollégium-tanítványoknak „csak” tanár úr –, s bár ott a karácsonyfa, ne feledkezzünk meg róla, hogy az ünnep csúcsa maga az asztal. Akár a családi, akár a baráti, akár a vendéglői. S ugyan lehet magányosan ünnepelni, gondoljunk csak a karthauzi szerzetesre, aki a cellájában a megtestesülést és a csodákat egyedül éli meg, polgári értelemben az ünnep mégis együttlét. Éppen az összejövetel a lényege.
Összejönni pedig úgy érdemes, ha az ember a másiknak örülni képes. – Tegnap, amikor olvastam az egyik pasaréti gyülekezet pásztorlevelét, azt találtam benne: örömtelen korban élünk. Hú, mondtam magamban, itt a hittel valami baj van. Az evangélium jelentése örömhír, az ünnepnek pedig az öröm az apropója. Nem fogadhatjuk el, hogy örömtelen korban élünk – mondja Rohály tanár úr, s egyetértünk: minél nagyobb örömmel tud egy társadalom ünnepelni, annál jobban bizonyítja érettségét.
– Idejövet azon a közhelyen rágódtam – vetem közbe –, hogy nem túl jól állunk: a karácsony leginkább stresszforrás. Miközben vágyunk az együttlétre, félünk is tőle. A legszentebb ünnepeinket tesszük tönkre kapkodással, idegeskedéssel, bántással – mondjuk ki: egymás terhére vagyunk. Miért?
– Közhelyre közhellyel válaszolok – mosolyog –, az ünnep lényege nem az ajándékozás, hanem az odafigyelés. Persze ezen az agyoncsépelt klisén rögtön túl is lépek. Attól különleges a karácsony, hogy az asztalnál végre egymáshoz szólunk, egymásnak mesélünk. Amikor bűn volt ünnepelni, s amikor folyton azt hallgattuk, hogy az ünnep éppen „klerikális gyökerei” miatt szégyellnivaló, az emberek persze hogy összehúzták magukat. Ezek az évtizedek ugyan sokat rontottak az ünnepek meghittségén, mégse féljünk: annak idején nem hittem el, hogy például a Szovjetunióba a vallás vissza tud térni – mondja –, s mi történt Oroszországban a rendszerváltoztatás után? Az emberek pillanatok alatt birtokba vették a templomokat, és folytatták a régi vallásgyakorlást. A hit nagyon mély és nagyon erős – ezért is vagyok én optimista – emeli koccintásra a poharát Rohály Gábor. – Ha csak egy kicsit figyelünk egymásra, a szeretet a kivagyiság helyett könnyen előtérbe kerülhet karácsonykor. Ahogy nem az ajándék értéke, éppúgy nem a drágább alapanyagból készült étel, és a minél cifrább fogás a fontos. Csak az, hogy legyenek olyan ételek az asztalon, amelyeket évközben ritkán eszünk, s amelyek az ünnepkörhöz kapcsolódóan a családban szokásosak.
A százas izzó és a dal melege
– Nálunk a halhoz a harmincas évek végén, negyvenes évek elején a családi asztal felett becsavarták azt a százas izzót, amely egy külön helyen volt eldugva egész évben a porcelánok között, mert a karácsonyi hal ekkora fényt érdemelt – meséli. – Fényárban az asztal egészen más. Ilyen apróságok is jelenthetik a karácsonyt, egy likőrös-, egy süteményes porcelánkészlet, egy dédanyai abrosz, egy textilszalvéta, egy kis csengő… A külsőségek emelik a karácsonyi asztal rangját, a bensőségességét pedig az ima, a fohász, a profán óhaj („adjad Uram, hogy jól essék, a te neved dicsértessék), s amit máskor ülve mondunk, most hangozzék el állva.
A kiválasztott percet a mondókák vagy dalok jelzik. A dal melegséget sugároz, akárcsak a figyelmes kérdés, amelyet gyakran elfelejtünk évközben: édesanyám, hol is vetted a halat, hogyan készítetted el, sikerült-e úgy fűszerezni, úgy sütni, ahogy szeretted volna… Egészen jelentéktelennek tűnő gesztusokkal lehet megkülönböztetetté tenni a karácsonyi vacsorát.
A bornak ott a helye az ünnepi asztalon
Előkerül egy szekszárdi vörös, átülünk a konyhába. Rohály Gábor éppen könyvet ír Bor és teológia munkacímmel, amit azért is említek, mert kevés ember tudja nála hitelesebben mondani: a bornak ott a helye az ünnepi asztalon, s ha lehet, egy korty erejéig mindenki vegyen részt benne. Hiszen milyen egyszerű ez is: a koccintásnak nem az a lényege, hogy megcsendüljön a pohár, hanem hogy az asztalnál ülők egymás tekintetét keressék. A pohárcsendüléshez jó szó is jár: „még egy karácsonyt veled”, „legyünk együtt jövő karácsonykor is”. Nincsenek szabályok, de fontos, hogy mindenkinek a kedvenc íze jelenjen meg csakúgy a pohárban, mint a tányéron.

ⓒ Hegedűs Márta

– A karácsonyi fehérbornak mindenképpen kedvesnek és barátságosnak kell lennie. Hívogatónak, fogyasztásra csábítónak, Animiert zum Trinken, lelkesítsen az ivásra, mondja az osztrákokat idézve Rohály Gábor. A magyar fajták közül a hárslevelűt tartja karácsonyi bornak, mert a csengettyűs-csillogó hangulathoz ezek a szelíd-szolid savak illenek. Ilyen még a leányka és a királyleányka is. A kékszőlő fajták kapcsán inkább borvidékeket említ. – Bármennyire is mondogatom, hogy Eger az álmaim netovábbja, bizony első helyen szekszárdi vörösborokat képzelek el a karácsonyi asztalon, aztán egrieket, és, nehogy a villányiak megsértődjenek, harmadikként övék a dicsőség. Ha fajtákat kell említeni, ide illik egy jól sikerült kadarka, kékoportó és merlot.
Az ünneplést persze egy tokaji aszúval lehet igazán megkoronázni, ahogy Rohály tanár úr szokta mondani: magyar ember a Himnusz után tokaji aszúval kíván boldog új évet. Ugyanígy, a karácsonyi asztalról sem hiányozhat a desszertbor, legyen az tokaji, balatoni, soproni kései szüret.
Feltöltekezni az örömhírrel
Otthon sült libamáj kerül az asztalra, Rohály tanár úr hatputtonyos, 2000-es aszút bont. Minden cseppje öröm. – Hogy az asztal és a bor szertartástana a kultúra része-e, nem muszáj tudomásul venni. Az ünneplés tulajdonképpen önmagunk megbecsülése is. A nap, amikor megtisztelem szeretteimet és önmagamat. Amikor megértem az örömhírt, és feltöltekezem vele. Ennek akár szimbóluma is lehet a fohász, az ünnepélyes evés, a figyelmes koccintás, a jó szó, a jelenlét profán csodája.
Kint fehér a budai utca. Arra gondolok, olyan jó lenne szemlesütés és zavarodottság nélkül megfogni egymás kezét az asztalnál. Örülni annak, hogy van kinek a szemébe nézni, van kinek szépen teríteni, bort tölteni. S leginkább, átérezni: akire vártunk, megérkezett, egyszerre fekszik a jászolban, s ül velünk az asztalfőnél. Ünnepekkor, s ha odafigyelünk: minden nap.
Muray Gábor
Magyar Nemzet
Kultúra rovat
2010. december 24., karácsonyi ünnepi szám, 20. oldal

A pc-nek mennie kell

• Tóth Balázs

2010. május 13., csütörtök 11:37 | Frissítve: 2010. május 13.

"A személyi számítógép nehezen használható, és ez nem az Ön hibája."

Walt Mossberg, Wall Street Journal

A világ egyik legbefolyásosabb újságírója [1] ezzel a mondattal indította el 1991-ben a digitális kütyükkel foglalkozó rovatát, és a helyzet azóta csak romlott. Mossberg rámutatott a mérnökök egyik gyakran elkövetett hibájára: azt hiszik, hogy hozzájuk hasonló szakértőknek terveznek eszközöket, szolgáltatásokat. Vagy ha a leendő júzer nem szakértő, akkor elolvassa a százoldalas leírást, és mindjárt azzá válik.

Ez is oka lehet annak, hogy Magyarországon kevesen interneteznek. A Szélessáv műhely weboldalán olvasható átfogó tanulmány [2] arra a megállapításra jutott, hogy nincs gond az internetes szolgáltatás kínálati oldalával, a díjak megfizethetők, a böngészőben is lenne mire klikkelni. A keresleti oldal hiányos, akinek ma nincs internetelérése, az úgy gondolja, hogy nincs is rá szüksége.

Mit lehet ilyenkor tenni? Ha elfelejtjük Mossberg meglátását, akkor rengeteg pénzt költünk oktatásra. Elmagyarázzuk, hogy az internet jó dolog, és aki részese akar lenni, az vegyen magának egy ronda nagy dobozt, monitort, sok kábelt, és viselje el, hogy időnként lefagy az egész. Nehéz feladat, mert azok az emberek, akik eddig az RTL klub és Duna TV közt ingázva élték szerény digitális életüket, ezt nem veszik be. Nem fognak a szabad idejükben operációs rendszert telepíteni, újratelepíteni.

A pc, ahogy ma ismerjük, egy rakás hulladék. Legfeljebb annyit érdemes megtanulni róla, hogy ilyen is van. Csak a szakértők járnának jól a Word, OpenOffice, Windows és Linux oktatásával, mert a rendszerek annyira bonyolultak, hogy a júzerek garantáltan további segítségre szorulnak. Fizethetnek a segítő szakértőknek, vagy órákat tölthetnek a fórumokon, megoldást keresve. A pc a szakértőknek, programozóknak, dizájnereknek, mérnököknek, hallgatóknak való, vagyis azoknak, akik kreatív digitális munkát végeznek.

Szabad falnak menni

Hogyan működik a pc-s világ? Az ember elé raknak egy erős hardvert és egy operációs rendszert, amelyek együtt szinte mindenre képesek. És amikor a júzer már hozzászokna a pc által nyújtott szabadsághoz, akkor rögtön (ki)oktatják: Ne telepíts, mert vírusos lesz a rendszer! Ne piszkáld a Vezérlőpultot! Pláne ne a registryt! Úristen, rendszergazdai joggal internetezel? Ne klikkelj gyanús weboldalakra! Vegyél évente vírusirtót! Ne bízz meg a pdf-ben, meg a flashben sem! Egy egész polcot megtölthetünk a tiltásokat felsoroló szakkönyvekkel. A felhasználói szabadság egy ordas nagy hazugság, és a tiltások nem túl hatékonyak: évről évre nő a vírussal fertőzött számítógépek száma.

Máshogy kellene megszólítani azokat, akik nem érdeklődnek az internet iránt. Nem is kell tudniuk, hogy interneteznek. Olyan kütyüket kell a kezükbe adni, amelyek nem bonyolultabbak a tévénél. Bólyon ezt megértették [3], ott az emberek csatornaváltás közben kapnak információkat, és távirányítóval szavazhatnak. Néhány világklasszis gyártó is érti ezt, már írtunk arról, hogy az Apple iPad lehet a számítógép jövője [4]. És itt nem az Apple a lényeges. Az Android netbookra telepíthető, nem hivatalos verziója [5] is sokkal egyszerűbb, mint a Windows vagy egy asztali Linux, és lehet vele internetezni, levelezni. Csupán magyarítani kellene az ingyenes a szoftvert. Hamarosan tévére is lesz Android, a Google még májusban bemutatja [6] ezt a verziót.

Ha robbanásszerű növekedést akarunk, akkor nincs idő képzésekre. Egyszerű eszközökkel kell online tartalmat szolgáltatni. Félre ne értsenek, nem arról van szó, hogy néhány ember nem elég okos a számítógép használatához. Sokkal inkább arról, hogy még a képzett júzerek közül is sokan rühellik a pc-k bajait.

Az Apple és a Google rendszerei alapból nem nagyon engedik meg a júzernek, hogy tönkretegyék a felhasználói élményt. Nem feltétlenül kell a 200 ezer forintos iPaddal kezdeni, vannak alapszintű netes kütyük is. Ilyen például az eStarling érintőkijelzős képkerete [7], amely wifin tölti le a weben megosztott képeket, videókat, és még Twitter is van benne. A városban tanuló fiatalok üzenhetnek a vidéken maradó szülőknek, nagyszülőknek, küldhetnek haza képeket. Egy polgármesteri hivatal is közölhet híreket Twitteren, közműcégek szólhatnak az áramszünetekről, karbantartásokról. Egészen biztos, hogy a Windows CE alapú rendszerbe számos extra szolgáltatás beprogramozható.

Internet mindenhol

Mielőtt az állam elkezdené bővíteni az ország optikai hálózatát - amire kétségtelenül szükség van, mert ramaty állapotban van [8] - el kell gondolkozni azon, hogy a következő öt-tíz évben miként fognak internetezni az emberek. Minden eladási trend azt mutatja, hogy a pc korszaka leáldozóban van, jönnek az ekönyvek, tabletek, okostelefonok, midek, a tévék pedig olyan intelligensek lesznek, mint amilyenek most a számítógépek.

A szélessávú internet néhány éven belül mindenhol elérhető lesz. A mobilszolgáltatók már nagyon készülnek [9] arra, hogy az olcsóbb vidéki lefedettséget biztosító frekvenciákon is elindíthassák a mobilnetet. A kiszolgáló oldalán az eszközök készen állnak arra, hogy a multimédiás tartalmakat minden létező eszközön elérhetővé tegyék.

Fontos feladat, hogy legyenek olcsó, kényelmesen és szaktudás nélkül használható eszközök, amelyekkel az emberek szeretnek internetezni, és elérhető rajtuk magyar tartalom, helyi szolgáltatás. A tévézés sem azzal indult egy évszázaddal ezelőtt, hogy mindenki megtanult kamerázni. Nem ciki először a tartalmak befogadását fejleszteni, aztán majd ha ott tartunk, hogy már nyolcmillió magyar lóg minden nap valamilyen online információs csatornán, akkor lehet gondolkozni további lépéseken. Végül a szakértők is jól járnak, nyolcmillió felhasználónak adhatnak el fejlett szolgáltatásokat, szoftvereket.

Ebből persze az következik, hogy meg is kell tölteni a rendszert tartalommal. Hogy az emberek bármilyen eszközön megnézhessék a kiválasztott polgármesteri hivatal, közműszolgáltató közleményeit, a közösségi közlekedési eszközök menetrendjét, az orvosok és közhivatalok elérhetőségét, nyitvatartását, földrajzi koordinátáját. Nem olyan tartalom kell, mint ami most az Ügyfélkapun van, mert annál még a személyes ügyintézés is jobb alternatíva.

A cél az, hogy ne csak az internetezés legyen kényelmesebb, hanem jobb legyen Magyarországon élni.

A szerzőt inspirálta az Ericsson elképzelése a 2020-as digitális kihívásokról, a bólyi szélessávú hálózat fejlődése, az Apple iPhone, iPad és tucatnyi androidos eszköz kipróbálása, valamint a Szélessáv műhely vezetőivel folytatott beszélgetés.

Mobilnet technológiák - Lemaradunk a 100 megabitről?

Egy remek tech cikk az indexről.
Lemaradunk a 100 megabitről?
2010.03.02. 09:54 - Tóth Balázs

A vezetékes internet piacán a tévékábel és az üveg verseng egymással, a mobilneten a jelenlegi hálózatokból kifejlődött HSPA+ és az új alapokra helyezett 4G-szolgáltatás, az LTE nyújt több mint száz megabites hozzáférést. Bemutatjuk a két technológiát, pedig úgysem mi választjuk ki a megfelelőt, hanem majd a szolgáltatóink.

Skandináviában tavaly decemberben elindították a negyedik generációs mobilszolgáltatást (4G), az USA-ban az AT&T jövőre vezeti be. Mindkét területen az új LTE (Long Term Evolution) technológiát használják. Úgy tűnhet, hogy megint súlyosan lemaradunk, hiszen Magyarországon csak 3,5G van - ez a HSPA-technológia, amelyen most 7-14Mbps a letöltési sebesség. A Pannon áprilistól kísérletezik az LTE-vel, amit várhatóan 2012-ben vezet be, és a Vodafone is csak néhány utcát fed le 21 megabites HSPA+ szolgáltatással.

HSPA gyorstalpaló

A szolgáltatók eleinte HSDPA-szolgáltatást vezettek be, amiben a D betű a downlink szót jelöli. Vagyis ez még csak gyors letöltést nyújtott. Később jött a HSUPA, amiben az U betű az uplink, azaz gyors feltöltés. Innentől érdemes volt a technológiát egyszerűen HSPA-nak nevezni. A HSPA továbbfejlesztése a még nagyobb sebességet biztosító HSPA+.

Barcelonában a mobilkiállításon egyértelműen a 4G és az LTE volt a menő, a Nokia Siemens Networks például 100 Mbps-es élő adatkapcsolatot mutatott be, az Ericsson pedig egyetlen másodperc alatt 1 Gb adatot tolt át a rádiós interfészén. Ehhez képest mire jó a HSPA+ huszonvalahány megabitje? Jobban járunk, ha meghúzzuk magunkat a sarokban?

Kétpetéjű ikrek

Valójában szó sincs óriási lemaradásról, az általunk használt HSPA+ technológia és a vadonatúj LTE közt több a hasonlóság, mint a különbség, mondja az Ericsson, amely mindkét technológia fejlődésében érdekelt. Mindkét technológia a legújabb rádiótechnológiai eszközöket használja, az LTE és a HSPA+ fejlettségi szintje azonos. Az európai 3G-szolgáltatók kényelmes helyzetben vannak, mert a HSPA+ technológiával még jó ideig lépést tudnak tartani a piaci igényekkel. Amerikában viszont égető az LTE bevezetése, mert ott a 3G másik, CDMA-2000 szabványú változatát használják, és az nem fejlődik tovább. (Az Ericsson az AT&T LTE-házatának egyik fő beszállítója.)

A HSPA+ nemcsak a szolgáltatók szempontjából előnyös, a felhasználók is jól járnak azzal, hogy a technológia régóta elérhető. A készülékek árát ugyanis az határozza meg, hogy mekkora a mobilok, modemek és csipek piaca. A HSPA-eszközök ára mára jelentősen lecsökkent, míg az LTE esetében még be kell indulnia a gyártásnak, és idő kell a gazdaságos mennyiség eléréséhez. Az Ericsson a világszerte négymilliárd ember által használt GSM technológiát említette példaként: azért lehet Afrikában is mindenkinek mobilja, mert olcsó a GSM-csipek tömeges gyártása.

Hosszabb távon persze az LTE az előnyös, mert sokkal egyszerűbb a hálózat felépítése, és teljesen IP-alapú. Ennek az előnyét a felhasználók is észreveszik, az Ericsson elmondta, hogy az LTE-hálózat válaszideje 10 ezredmásodperc, míg a HSPA+ a legjobb esetben is csak 40 ezredmásodpercig tud lemenni. A válaszidő nagyon fontos az online videojátékoknál, de az Index Rocketjump-ügyi Szakbizottsága szerint az átlagjátékos ezt a különbséget nem veszi majd észre. Tehát a HSPA+ is elegendő lesz a Counter Strike és a Starcraft 2 rajongóinak.

Egyébként az LTE-re való felkészülés is megvalósítható fokozatosan. A Pannon például elkezdte IP-alapúvá alakítani a meglévő hálózatát, és elmondták, hogy már az LTE bevezetése előtt arra számítanak, hogy ettől csökken a késleltetés, nő a sebesség és a sávszélesség, azaz javul a felhasználói élmény.

Gyorsulási verseny?

2001-ben nevetséges 384 kbps letöltési sebességgel és videotelefonálással debütált a 3G, két éve van 7,2 megabites elérés, és már világszerte terjed a 21 megabites sebesség. Az antennák számának a növelésével és a kódolási technikák javításával eddig lehet elmenni azon az 5MHz szélességű frekvenciasávon, amit a mobilszolgáltatók használnak.

Ha a szolgáltatók kétszer nagyobb sávot, 10MHz-et kapnának, akkor először 42 megabitre, majd 84 megabitre lehet növelni az átviteli sebességet, mondja az Ericsson. Amennyiben 20 MHz-es sávot kapnak a szolgáltatók, akkor 168 megabit a HSPA+ felső határa.

Eleinte a HSPA+ agyonveri az újabb LTE-t, mert az LTE 10 MHz-es sávon csupán 73 megabitre, 20MHz-es 150 megabitre képes. Végül azonban 2014-ben megjelenik a mobilhálózatok szabványának 10-es verziója, a 4G csúcsa, amelyen 1000 megabites sebesség érhető el.

Útelágazódáshoz érkeztek

Az Ericsson arra hívta fel a figyelmünket, hogy a letöltési csúcssebesség az elsődleges marketingeszköz, de a júzereknek és a szolgáltatóknak legalább ilyen fontos a rádiócellák kapacitása. Vagyis a reklámokban a sebességgel kampányolnak majd, de akinek nem lesz jó hálózata, annál mindegy, hogy hány megabit a maximum, úgyis akadozni fog az internetelérés.

A HSPA és az LTE teljesítménye összemérhető, és az Ericsson szerint a berendezéseikkel működő hálózatok bármelyik irányba könnyen továbbfejleszthetőek.

Jól látszik azonban, hogy a 4G beindításához igen komoly feladat hárul a Nemzeti Hírközlési Hatóságra (NHH). Jövőálló megoldást kell találnia a GSM (2G) által használt 900MHz-es blokk újraosztására, hiszen a fenti példából is látszik, hogy szolgáltatónként 10-10MHz még a régebbi HSPA+ technológiával is nagy sebességet biztosít.

Emellett dönteni kell az analóg tévéadás leállásakor (2012-ben) felszabaduló 800MHz környéki frekvenciablokkról, amely 5-10MHz-es sávokkal jól lefedheti a vidéket, és még a sebesség sem lesz túl alacsony. Az Ericsson szerint a városi sok száz megabites kapcsolatokra jó lesz az új 2,6 GHz-es sáv, ahol 20 MHz-es sávokat lehet majd kiosztani a szolgáltatóknak.

Az NHH-nak azt is mérlegelnie kell, hogy mennyire fontos a nagy sebesség. Jól hangzik a 80 megabit, de azt tapasztaltam, hogy egy YouTube-HD-videó 5 megabites vezetékes kapcsolaton is jól fut. Egyelőre nehéz elképzelni, hogy a mobilneten - menet közben, laptoppal vagy mobiltelefonnal - ennél többre lesz szükségünk.