Az ötvenhárom éve mély amnéziában élő Henry Gustav Molaison sokat segített a 20. századi neuropszichológusoknak az emlékezés é
December 2-án, nyolcvankét éves korában elhunyt Henry Gustav Molaison (avagy HM [1]), akit permanens amnéziája az egyik legismertebb agykutatási alannyá tett, jelentette az Associated Press. Molaison 1953 óta szenvedett folyamatos emlékezetvesztésben, akkor műtötték meg epilepsziás tünetei miatt, de a még kísérletinek számító beavatkozás után súlyos amnézia alakult ki nála.
Molaison az elmúlt 55 évet úgy élte végig, hogy képtelen volt bármire is hosszú távon emlékezni, minden tapasztalata újnak számított minden nap. A különleges, mélyamnéziás agyi állapot amennyire szerencsétlen volt a férfinak, az agykutatóknak ugyanennyire bizonyult hasznosnak: az őt vizsgáló tudósok sok új adatot kaptak arról, miképp működik az emberi memória, tanulás.
Brenda Miller 1957-es tanulmánya, a "H. M. eset [2]", a modern neurológia történetének egyik nagy mérföldköve, méltatta Molaison szerepét Eric Kandel agykutató. "Megnyitotta az utat az agy explicit és implicit memóriarendszerének tanulmányozása előtt, és alapot adott minden rákövetkező memória- és memóriazavar-kutatásnak" - mondta Eric Kandel.
A több száz vizsgálaton átesett, hosszú távú memóriáját fél évszázadig nélkülöző Molaison halálát légzési elégtelenség okozta, jelentette be Suzanne Corkin, a Massachusetts Institute of Technology (MIT) agykutatója, aki az utóbbi időkben együtt dolgozott HM-mel. A férfi egy szociális otthonban élt 1980 óta, gyermekei nem voltak.
