Borra sör – elgyötör, sörre bor – mindenkor
„A sörös kancsó ezalatt kiürült, a lovag bort akart inni, elmondva a példabeszédet: „Sörre bor – mindenkor: borra ser – sohasem”.
– Átkozott rossz vinkó! – mondá rá, mikor megkóstolta.
– Hát biz a nyíri máslás ilyen! – tréfált vele Tercsa.
(Jókai: A lőcsei fehér asszony)
A németek e mondást a magukénak tekintik, olyannyira, hogy a máskor tévedhetetlen Christoph Drösser, a Die Zeit legendavadásza egyenesen azt állítja: máshol nem is ismerik azt. A németek azonban nagyon: az ulmi egyetem egy felmérése szerint a megkérdezettek 90 százaléka tartotta magát ehhez a népi „bölcsességhez”. A franciáknak a borra van egy hasonló mondásuk; eszerint fehér bort vörösre inni, jót tesz a gyomornak, fordított sorrendben viszont fordított hatás várható.
Tudományosan egyik megállapítás sem bizonyítható, a magyarázatkísérletekből azonban összegyűjtöttünk egy párat, a fentiekből adódóan főként német nyelvterületről.
Anton Piendl müncheni alkoholszakértő szerint ha az ember a bornál kisebb alkoholtartalmú sörrel kezdi italozását, e „folyékony kenyérrel” megtelíti a gyomrát. A bor ezáltal nem éhgyomorra érkezik, így az alkohol lassabban fejti ki hatását. A professzor szerint azonban a mondás másik fele már nem igaz; példaként hozza erre a profi borkóstolókat, akik az egyes minták között jéghideg sörökkel tisztítják ízlelőbimbóikat.
Christiane Bode, a hohenheimi egyetem élelmiszertudósa nem tudott tudományos magyarázatot adni a kérdésre, szerinte inkább valamiféle etikai szabályról lehet szó, amikor is az italozó „nem akarja elrontani a nemes bor ízét az olcsóbb sörével”. Hasonló véleményt fogalmazott meg Jürgen Brater, aki a népi gyógymódokat és tanácsokat nagysikerű könyvének címéül éppen e tanácsot választotta. Szerinte a mondás valamikor a középkorban születhetett, amikor a sör a nép, a bor pedig az urak itala volt. Egy másik indoklás szerint ha egy úr a nemes borral kezdte italozását, később nem akarta elrontani szája ízét sörrel, azaz a szegények italával. Ugyanebbe a vonulatba illik az a magyarázat, miszerint ha már valaki egyszer eljutott odáig, hogy megengedhette magának a borivást, nem akarta elrontani a róla kialakult képet sörivással.
Manfred V. Singer, a heidelbergi egyetem gasztroenterológiai osztályának professzora szerint arról lehet szó, hogy valaki egyszer a saját negatív tapasztalatait foglalta versikébe, majd ez elterjedt.
Hans-Joachim Pieper, a hohenheimi egyetem professzora szerint nem igaz, hogy a különböző italok keverése feltétlenül bajt okozna. Szerinte minél tisztább egy alkohol, annál kisebb a rosszullét esélye. A vodka és a gabonapálinka ilyen italok, ezeket fogyasztva nemcsak kisebb eséllyel leszünk másnaposak, de ismerőseink szaglószerveit sem tesszük annyira próbára. A kellemetlen illatokat ugyanis nem az alkohol okozza, hanem a különböző adalékok, aromák, ízesítők, amit az italba kevernek.
A német WDR televízió által megkérdezett szakértők szerint a fejfájást, rosszullétet, másnaposságot tekintve az italok sorrendjénél sokkal fontosabb az elfogyasztott alkohol mennyisége, tisztasága, az italazó általános állapota, neme és súlya.
Elképzelhető még a jelenségre egy pszichés magyarázat is. Ha valaki ismeri a közmondást, és hisz is benne, ennek ellenére belemegy egy bor-sör sorrendbe, könnyen elképzelhető, hogy félelmei valós rosszullétet produkálnak.
Mythos: "Bier auf Wein, das lass sein"
Stimmt es eigentlich, dass man Bier auf Wein besser lassen soll ?
